S. A. Locryn: Gyufaláng Vélemény

 Azzal kezdeném, hogy: Hűha, ez most meglepett! Nem szoktam háborús könyveket olvasni, mivel érzékeny lelkű ember vagyok. Ha mégis olvasok, csakis azért, hogy megértsem, miért, mi visz embereket a háború felé. Ezt a könyvet is félve vettem a kezembe. Az első oldalaknál már elfogott a kíváncsiság. Az, hogy nem történt meg, könnyebbé tette az olvasást. Sándor. Vele tudtam együtt érezni a leginkább. Ha abban az időben éltem volna, nem sok jogom lett volna az élethez… Tamás. Mit is mondhatnék? Vele is együtt éreztem, értettem, mit, miért tesz. Tünde. Furcsa volt számomra, csak a végére lett szimpatikus. Néhány oldalt összeszorult szívvel olvastam. Köszönöm az élményt.


Háború. Borzalmas szó. Ki is ráz a hideg. Kerülöm a háborús filmeket, könyveket. Úgy gondolom, ha akkor élek, mozgáskorlátozottként maximum levegőt venni lett volna jogom. Vagy még azt sem... 



A kezembe került viszont S. A. Locryn: Gyufaláng című kötete.

 Félve nyitottam ki. Megismerhetjük Sándort, a századost, akire mindenki felnéz. A sok borzalom mellé őt magát is tragédia éri: elveszti a lábát. Itt, ennél a résznél döntöttem el: kedvenc könyv lesz. Kíváncsi lettem, hogy küzd meg ezzel. Sok hasonlóságot találtam, át tudtam érezni Sándor gondolatait. ( Ugyan nem vesztettem el a lábam, de a világgal való küzdés ismerős.) Majd képbe kerül Tamás... Aki fontos Sándornak. (Mindenkinek szíve joga azt szeretni, akit akar. Nem ítélkezem. )Tamást halottnak hiszi, mégiscsak együtt harcoltak. Sándor egy macskával osztja meg életét, kerüli az embereket, ami érthető. Sokszor egy állat néma odaadása többet ér, mint egy " fontos vagy nekem" sablon, nem igaz mondat. Sándor újra erőre kap, mikor élve látja Tamást. Aki ekkor nem fest túl jól. Tamás tele van titkokkal. Megvan a maga életútja. Együtt harcolás ide vagy oda, tagadnak. Egy ideig. Fokozatosan megmutatja Sándornak a világát. Ha olyan képességem lenne, mint Tamásnak, boldog lennék. Lehet,hogy fájna, de örülnék. Tünde. Hm. Az alamuszi, aki nagyot ugrik. Összehúztam a szemem néha a részeinél. Ferenc. A bevállalós. Ő aztán nem semmi. Váradiék. Nem volt könnyű nekik. Sándor családja. Nem csodálom, hogy az történt a végén, ami. Karcsi. Végül rendbe jött az élete, és ez így van jól. 


Szerencsére fantasy könyv volt, így nem volt nehéz. Meglepően tetszett.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jud Meyrin: A múlt bűnei - Vélemény

Olivia Brice: Újra élni és hinni - Vélemény ( Spoileres)

K. M. Holmes: Neked megadom magam - Vélemény