Kimberley Freeman: Örökzöld zuhatag - Vélemény

 Kimberley Freeman személyében új kedvedcet avattam. Az örökzöld zuhatag egy csodás, de szívbemarkoló történet. Két idősíkot követhetünk: 1926 és 2014. Két család, akik nem is sejtik, mennyire közös a sorsuk. 1926: Violet pincérnőként találkozik Sammel, aki „ fura”. Vonzalom alakul köztük, de ez nem illendő. Ők mégis dacolnak ezzel. Flora, Sam testvére, a merev, szabály követő, néha sok volt. Sam szerintem nem volt fura, csak más világ nézete volt… 2014: Lauren falak közé szorított nő új életet kezd egy súlyos veszteség után… Érzelmileg kihasználják, de miután találkozik Tomasszal, ezután fordul az élete. Izgalmas rejtélyek után erednek, feltárva ezzel egy több évtizedes titkot… Bátor, rejtélyes, furfangos regény.

Vannak könyvek, amik olvasás után sokáig velem maradnak. Az örökzöld zuhatag is ilyen. Miután láttam, hogy múlt- jelen szál lesz, mosolyogtam. Nagyon szeretem az ilyet.  1926- ból megismerhetjük Violet és Sam szerelmét, ami számomra csodás, de lélektépő volt. Sam gazdag, Violet nem. Akkoriban nem törődtek az érzelmekkel... A vagyon... Persze... ( Ha elveszít mindent, mit kezd magával az illető?) Dacolnak mindennel, nem figyelnek Violet származására, Sam állapotára... Bocsánat, de olyan  érzésem volt, mintha a Csengetett, mylordról olvastam volna, ausztrál kiadásban. ( Mr. Teddy és Rose). Sam testvére, Flora idegesítő volt. Az a fennhordott orr, a lenézés, a naívság.( Tony). Te jó ég. Clive. Szegény, szegény Clive... Sajnáltam.  Mindent megtesz, és nem elég. Együtt tudtam érezni vele. 2014: Lauren egy tragédia után elköltözik. Egy kávézó és otthona között ingázik, mígnem találkozik Tomasszal, aki felújítja a régi gyógyszálló egy részét. Lauren életében sok minden kimaradt addig. Együtt fedezik fel a szálló titkait, közben külső nyomás éri őket. Szerettem volna több jelent olvasni, mint múltat. 

Első regényem az írónőtől, de nem az utolsó. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, aki szeretik a romantikus, de lélektépő könyveket.