Marilyn Miller: A felejtés útján - Vélemény

 Kedves Marilyn Miller!

Nehezen jutok szóhoz. Nathaniel és Rhea letaglózott és felemelt. Titkokkal és cselszövéssel teli történetüket olvasva ledöbbentem, mennyi mindent kibírnak. Senki nem az, akinek látszik. Először nem értettem Nate múltjából a nőt. Misztikum vette körül. Mikor rájöttem a dolgokra, összeszorult a szívem. Rheval szintén így voltam.

Egy tetovált külső takarhat mély lelket, sőt! Zord és beszólogat, de egy sebekkel teli ember.
Rhea szintén törött, akármennyire is próbálja palástolni. Csodáltam őt!
A sors ellen hiába küzdünk, néha jobban belenyúl a dolgainkba, mint a szeretnénk. Voltak részek, melyeket hangosan zokogva olvastam volna, ha egyedül vagyok. De maradt a könnycsepp. Köszönöm ezt a lélekszaggató, ugyanakkor életre tanító könyvet.

Nem tudom szavakkal leírni, mennyire, de mennyire szeretem ezt a könyvet. 

Szívet tipró, ugyanakkor reménytadó. Miért? Mert az hal meg utoljára. Közhely, tudom. De ide illik. Nate és Rhea sorsa már akkor összefonódik, mikor még nem is tudják... Nate hiába izmos, tetovált, akkor is odaadó. Mindenben. Küzd, s nem adja fel. Nem is szabad. Rhea. Titokzatos és törött. Jól mondják: A szem a lélek tükre. A száj mondhat bármit, a szem őszinte. Mindig. Neki odafent Nate rendeltetett. Nem szégyen segítséget kérni. Ahogy Nate küzd érte, a falait lerombolja, az valami hihetetlen volt számomra. 

Marilyn Miller új könyve egy drágakő. Senki ne hagyja ki! 💚